Petinek

bonjour Kedves,

Ragyog a sárga ház szemben
süti a Nap
míg itt a Manócska kertjében
fehér foltokban ékeskedik a hó
óriási különbség az úttest két oldalán
lám, mint az emberek létében
ki hol él
ki hova született
a kitörés nehéz
vagy lehetetlen
és senki ne mondja, nincs lehetetlen
csak tehetetlen...
hisz épp a lehetetlenekből
lettek, lesznek
még vastagabbak a vastagok...

Nem mesélted, mondtad, hogy
Borikáék Indiában élnek
 lám, az sem lehet könnyű
ott aztán van különbség
és mindig is volt
nemcsak az angoloknak köszönhetően

a héten elővettem (tényleg a héten)
Borikától kapott hosszú sárga ruhát
amit még az araboktól hozott ajándékba
belebújtam
most a vállfán lóg a szobában...
az előbb azt gondoltam a fürdőben míg
nagy keservesen téptem a hosszú hajamból
a bogokat...
hogy milyen önző is voltam (vagyok)
maj' természetesnek vettem, hogy
nekem is hozott valamit, holott...
mára már teljes mértékben saját életét éli
kemény lett (mindig is az volt, csak Eszterkét
kényeztette anyukád)
a társadalmi igazságtalanságokat másképp
nem is lehet elviselni
különben csak szenvedve élünk
és mit ér a nemes lélek...
ha nem tesz
csak összeroskad

nehéz leírni szabatosan a gondolatokat
amik amúgy is csak érintőlegesek
amik igaziból meg sem születnek
akár az olasz írónő könyvének
magyar címe...

hát nem érdekes?
mennyi mindent hordozunk magunkban?
egész életünkben viselősek vagyunk!!!
ami megszületik kevés
ha egyáltalán megszületik belőlünk
vagy elvetélünk és még mindig jobb,
mintha bennünk mérgesedik
és végül nem leszünk mások,
mint egy elmérgesült szervezet

ezt nem tudom most pontos szóval írni
ezt is csak érzem

lám az érzések...

Siersthal, 2018. január 21.