2018. február 6., kedd

téli bérc


... és én már nem írok
nem is beszélek
keresem a csendet
de nem lelem
hallgatásomban
zajok tornyosulnak
szívemben méreg
ereim fájón duzzadnak
rögök születnek
engem temetnek
föld ne boruljon arcomra

régi vágyam leljen otthonra
ott fenn a kék hegyek ormán télen
hófedte bérc te légy
örök nyughelyem
és az a kék enciánka
mit annyiszor daloltam
takarja semmit nem látó
alvó szemem
mormoták szerelmes füttye
legyen gyászindulóm
végre végre hó fedi
borongós sóvárgó álmom


Siesrthal, 2018. február 06.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése