ma keserű virágok kornyadoznak
bús szívemben
ajkamon kifakult remények
szavaimból bánat hullik
de holnap
napsugár-fésű fényesíti
méz csurran
dal fakad
melegség járja át
halódó lényem
még egy utolsót lobban
a remény
s engem felemel
magasba emel
tündér fátyla
széppel borít
e csodás létnek
hol a természet
mindenek anyja
karjára vesz
útján ringat
átjár
mégegyszer friss meleggel
tavaszt lobbant
kifakult vén szívembe
szeretés szikrája lobot vet
mosollyal ajkamon
halk sóhajjal
megtértem...
Siersthal, 2018. február 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése