a múlt peremén járok
tovább most sem jutok
kerítés itt - kerítés ott
vajon kívül vagy belül vagyok
emlékek garmada
ázott szénaboglya
egerek szaladnak
macskák álmodoznak
a múlt pereme
vajon mivel is határos
utat rendet
miért nem vágok
tűnődöm milyen is volt
az a léckerítés
mi az öreg házat
óvta-védte kirekesztve
anyám pöttyös ruhája
lágyan száll a szélben
fekete haja hova lett
ajkán vöröslő rúzs elenyészett
imát is mormolok esténként
mint régen
mondom értük kik már
ki tudja hol járnak
a mennyezet egy valódi tárlat
szobrok képek ékítik
akna találta a háborúban
s én mind elneveztem
oh te finom fekete szőlő
othello te édes
mohón faltam
s mind kiadtam
gyermekkor keveredik
nagy üstben főznek
netán patyolat ruhát
kavargatnak
anyám hívlak
apám hívlak
s mind kik már
csillaggá lettetek
szívem szorít
oly nagyon fáj
a múlt mi nyomja
nincsen rá ír
Siersthal, 2018. január 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése