gondolatban ezerszer Nálad jártam
de minek is mutogassam bús orcámat
búm s bajom a sűrű gondok mellett
csak holmi léhaság
mi fáradtan dől az ágyra
egy áttáncolt éjszaka után
odakünn vékonyan hullt az égi áldás
fehér ruhája oly sápatag
mint halott anyám orcája
a régi ágyon
hol már oly régen nem érintette apám keze
szertelen szerelmek elfutottak
mozdony dohog
csillagfüst száll az égre
E-GE-RÁG
E-GE-RÁG
zakatol a kerek
hej Te szénrakó dolgos kéz
most aztán igazán ne pihenj
rakd azt a tüzet
nincsen pajtás
csak a dal
csak a nóta
mi ficánkol emlékeimben
rakd meg pajtás
hol vagy pajtás
szerelmesek a vakondok
túrnak
halmok itt
halmok ott
feketék
sárgák
vörösek
földje válogatja
tetejükön fehér sipkák
hópamacsok milyen árvák
odébb kanyarog a kis patak
felvertem a vadakat
kacsák azok biza
nem holmi vicsorgó vademberek
hangosan
méltatlankodva
tovaillannak
félik e világot ahogy jómagam
az elébb még csupa dallam voltam
csupa szó
de közben
hámból kifogyott minden gondolat
kapaszkodó kezem
markolja a semmit
nézd csak
félúton megállt
milyen merev
milyen merev
anyám arca
kiterítve fekszik
végre tán boldogan
és most hogy már nem írhatom ugyanazt
mik az előbb még oly élők voltak
hagytam szaladjanak az újak
mert mindig más tör előre
gyomorrontás
kihányom a múltam
ne mondd kedves
szép az
bennem csak fellegek tornyosulnak
mézes szavak nem csordulnak
pár csepp méz
mily keserű
fekete-fehér
nem majakovszkij
se nem billentyű fosztott
régi zongora...
dalolj
dalolj csak
te édes
te árva
te mostoha gyermeke
e kies földnek
bánatod holnapra
oly törpe
hogy már-már láthatatlan
gyere
gyere
forog a világ
hova lett a zsuravli
hova lett a legszebb hang
anyám
apám
a vágyam veletek halt
járok élő kísértetként
nem tartanak a tegnapok
nem tartanak a mák
foszló szivárvány
magányom lyukas zsákban
útjelző
vajon honnan hova
te élet
te édes mostoha
vegyél vissza mindent
mit adtál hol bőven
hol fukaran
vajon várnak-e rám odaát?
Siersthal, 2018. február 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése