reggelek fázós melege

álmomban vissza-vissza térek
ébren már feledtem
álmomban még kék az ég
és ragyognak a csillagok
ébren csak szürkét lát hályogos szemem
pince, odú
hideg mélységek
szeretet lángja hova lett
szemed tükrében
(milyen elcsépelt)
láttam egykoron a jövőt
mit közben átfestett az idő
bogarászom a lehetetlent
csokorba rendezek
minden elveszett múlt-képet
ugyanazok mik feltörtnek
buzgár...
emlékek
Süttő
Egerág
Kisherend
kimerült a sor
de épp elég
oly színes
oly szép
hív a Duna
hív a sziget
hív a csalános kanyargó kispatak
veremben a jég
Kisherend
és tejcsarnok
reggelek fázós melege
tehenek
szemükben lágy oltalom
kezem nyugszik melegségükön
Ágnes néni
szerelmek akkor még nem érintettek
bár ki tudja
hisz ez is az
a szó oly bolondos
mindig mást takar
értelmezni csak az tudja
ki nyugszik benne...
vagy sem

Siersthal, 2018. február 26.