A Dream Within a Dream

 Kivert eb módjára szenvedek, irányíthatatlan gondolatimtól. Szeretném terelni
nyájterelő, jó puli módjára... de nem lehet! Nem tudom. A mélyben mardosó fájdalom
 szétmar. Zuhanok s nincs ki s mi  megtartana. Jön a sötét, úri betegség: depresszió.
Mindent még kihegyezettebben hallok, érzek. Hiába csukom be a szemem. Látok és hallok
belül. Vaklátás, süket-hallás. Erős, nagyon erős.


  Robertora gondolok, a meg nem valósult álmaira. Ülünk a könyvtárszobában
verseskötetek szoros ölelésében. Asztalon kristálypohár a soha nem kóstolt és vágyott
konyakja valódi muránói üvegben kínálja magát. Skóciában járunk sárga nárciszok között.
Skót duda hangja veri fel a lélegző csendet. Egy villanásnyi idő. A képzelet elragad,
magával ragad s az álom maga a valóság, hisz a valóság csak álom.


Kis kocsmák
vastag gerendák
kormos falak
avítt félve bújó múlt
elpuskázott esélyek
mily rövid egy emberöltő

Elmentek a barátok. Vajon hol jövünk majd össze? Mert ennyi, csak nem lehet...




 Edgar Allan Poe  - Álombéli álom  (A Dream within a Dream)


 Rossner Roberto műfordítása


Fogadd el homlokcsókomat!
Ez búcsúm, itt a pillanat,
Akármi volt is - elmaradt.
Jól látod, nem tévedsz nagyon;
Én mindig, mindig álmodom.
S reményem, most hogy odalőn,
Túl napvilágon, éjidőn,
Túl vízión, s nem-lét fokán,
S épp eltűnése jó okán -
Úgy tűnik, most úgy találom:
Hogy ez is csak álombéli álom.

Morajló ár a partra von
Hullámtörést?l kínzatom,
Arany homokként málva szét;
Kezemben éltem - omladék,
Csuszamlik, tűnik, elcsorog,
Hiába összezárt marok,
Felsír a szívem, hogy' zokog:
Oh Isten! Meg nem tarthatom?
A semmit kell szorítanom?
Oh Isten! Meg nem védhetem?
Egy szemcsét hagyj megmentenem!
Vajh minden, amint találom;
Csupán csak álombéli álom?



Siersthal, 2018. november 19.

vissza

 karácsony táján, szívemnek árnyán fájdalom bóklász. északi szél vad hidege karistolja arcom. szememből könnyeket fakaszt ez a zord hideg. vágyom a szépet, vágyom a múltam, hol gyermekként boldog is voltam. anyám hangja puha lágy meleg. finomabb mint minden kalács. apám hangja édes dallam. énekel reggel, énekel este. szól a mattinata meg a paloma. visszavágyom oda hol gyermek voltam...

Siersthal, 2018. november 17.

még őrizlek

 Már hűlő szívem minden melegével még őrizlek
még őrizlek édes gyermekem
az évek gyorsan elszaladtak
hajamba ezüstöt mart a sok-sok perc
szemem fénye hályogos
rosszul lát
megőriztem kedvenc zoknidat
úgy, de úgy megfoltoznám,
mint régen...
hever az almárium mélyén
a titkok mégsem ott lapulnak
a titkok mélyen hallgatnak
odabenn marnak
én édes gyermekem
hiányodat messzeség patkolja
szívemet szorító vasabroncs
az a zokni, az a lyukas zokni
mi halk hangon szól bennem
foltozz meg, foltozz meg!
nem baj, ha csúnyán
nem baj ha gurbán
szívszálak azok
puha melegek
én édes gyermekem
odakünn az ősz  
ezer színben tobzódik
oly csodás
oly csodás
mégis halni télen fogok
mikor a hó
a puha fehér betakar
 
Siersthal, 2018. november 09.

szív nélkül feketén

azt hittem
én tettem
égnek a hídak
akár a kazlak
gyújtogató
gyújtogató
jár közöttünk
él közöttünk
lángol a világ
pernye száll
betakar
eltakar
hamu sem marad
gyújtogató
bújtogató
darabokban minden
mi volt
elégtünk
de van ki mégis él
szív nélkül
feketén

Siersthal, 2018. november 09.

enciánka nyoszolya

úgy fekszem, olyan csendesen,
mint senki más
almárium mélyén hófogú álmok
és az örök kép: lepréselt virág
és én úgy fekszem kiterítve,
mint senki más
hófedte csúcs felett
mégis lebegek
az imádott enciánkák
kék fényt szórnak
halott fehér ajakomra
piros vérem hóra nem hullt
Gyulai Pál itt élsz bennem
 “Megy a honvéd, áll a hadnagy, “
és már Várnai Zseni
Örömök kertjének zengő-bongó gyümölcsei
muzsikálnak bús szívemen
én meg csak lebegek, lebegek
a hófedte csúcsok felett
enciánka nyoszolyán
míg egy fagyott mosolyba olvadok...
szép szívű kedvesem halott ajakán

Siersthal, 2018. november 03.