A Dream Within a Dream

 Kivert eb módjára szenvedek, irányíthatatlan gondolatimtól. Szeretném terelni
nyájterelő, jó puli módjára... de nem lehet! Nem tudom. A mélyben mardosó fájdalom
 szétmar. Zuhanok s nincs ki s mi  megtartana. Jön a sötét, úri betegség: depresszió.
Mindent még kihegyezettebben hallok, érzek. Hiába csukom be a szemem. Látok és hallok
belül. Vaklátás, süket-hallás. Erős, nagyon erős.


  Robertora gondolok, a meg nem valósult álmaira. Ülünk a könyvtárszobában
verseskötetek szoros ölelésében. Asztalon kristálypohár a soha nem kóstolt és vágyott
konyakja valódi muránói üvegben kínálja magát. Skóciában járunk sárga nárciszok között.
Skót duda hangja veri fel a lélegző csendet. Egy villanásnyi idő. A képzelet elragad,
magával ragad s az álom maga a valóság, hisz a valóság csak álom.


Kis kocsmák
vastag gerendák
kormos falak
avítt félve bújó múlt
elpuskázott esélyek
mily rövid egy emberöltő

Elmentek a barátok. Vajon hol jövünk majd össze? Mert ennyi, csak nem lehet...




 Edgar Allan Poe  - Álombéli álom  (A Dream within a Dream)


 Rossner Roberto műfordítása


Fogadd el homlokcsókomat!
Ez búcsúm, itt a pillanat,
Akármi volt is - elmaradt.
Jól látod, nem tévedsz nagyon;
Én mindig, mindig álmodom.
S reményem, most hogy odalőn,
Túl napvilágon, éjidőn,
Túl vízión, s nem-lét fokán,
S épp eltűnése jó okán -
Úgy tűnik, most úgy találom:
Hogy ez is csak álombéli álom.

Morajló ár a partra von
Hullámtörést?l kínzatom,
Arany homokként málva szét;
Kezemben éltem - omladék,
Csuszamlik, tűnik, elcsorog,
Hiába összezárt marok,
Felsír a szívem, hogy' zokog:
Oh Isten! Meg nem tarthatom?
A semmit kell szorítanom?
Oh Isten! Meg nem védhetem?
Egy szemcsét hagyj megmentenem!
Vajh minden, amint találom;
Csupán csak álombéli álom?



Siersthal, 2018. november 19.