Köszönet

Véredényeimben még csordogálnak éltető elemek. Hívnak a reggelek, az új napok.
Kezemet a fény felé fordítva csodálom a röntgensugarakat, mik majd' átvilágítank.
Ébredő gondolatok hamuszín bölcsöből kelve parázsként izzanak. Nem seprem el a
múltamat, nem kérkedek a sok semmiséggel. Mégis melegség csurran vissza-vissza térő
gondolataimba, mik egykoron megestek. Mesélhetnék. Tán jó is lenne.
Tudom miket tettem s miket nem. Szerettek s szerettem. Ember voltam. Adtam-kaptam.
Mégis az adás a legnagyobb kincs mi szívbe visszatérve zubogó mély zenével kering:
öröm óda.

Siersthal,  2018. december 18.