úgy fekszem, olyan csendesen,
mint senki más
almárium mélyén hófogú álmok
és az örök kép: lepréselt virág
és én úgy fekszem kiterítve,
mint senki más
hófedte csúcs felett
mégis lebegek
az imádott enciánkák
kék fényt szórnak
halott fehér ajakomra
piros vérem hóra nem hullt
Gyulai Pál itt élsz bennem
“Megy a honvéd, áll a hadnagy, “
és már Várnai Zseni
Örömök kertjének zengő-bongó gyümölcsei
muzsikálnak bús szívemen
én meg csak lebegek, lebegek
a hófedte csúcsok felett
enciánka nyoszolyán
míg egy fagyott mosolyba olvadok...
szép szívű kedvesem halott ajakán
Siersthal, 2018. november 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése