elnagyolt felületek

By Márta Alíz Jánoska · 2011. november 1.

elnagyolt felületek
vajon hol rejtik önmagukat
parányi részek
vágynak egészre
míg rá nem döbbennek
ottani arctalanságukra

hull a levél
ereszkedik
akár a volt szépasszonyok
sima bőre

valahol vágy dörömböl
zokogó messzeség
hontalan szerelem

József Attila örök
hiába tagadja az új király
szobrát halálra ítélve

"Valaki...
keresek valamit"
hiszek az egyben
és esténként már
gyermekkori imát mormolok
nem tudok kilépni a szavakból
és még most is
apa, anya
kiket elsőként említ ajakam

a halottakra ki vigyáz
kell-e vigyázni ami rég érinthetetlen
hiszek-e...
hiszem-e..

gyere, fogd a kezem
apa
többé nem bántanálak

de

lekonyul a mosoly
hisz ismerem magam
ez csak a hév szava
mint a legtöbb fogadalom

apa
táncolj velem újra tangót
anya
te mit...
rád mint borul az emlék
ki élve temetkezel

elnagyolt felületek
mindent elrejtenek
bennük életek temetkeznek

elnagyolt felületek
kifosztott emberek

rabló-pandúr új világ
éhesek-girhesek
vízfejű emberek
kik mindent tűrnek balgán
míg egyesek
a jóléttől gőgösen
szavak (és tettek) korbácsával
egyre többet harácsolnak

árkádok alatt
- oh, boldogok ők! -
rongyokon s alatt
- már ha szerencsések -
otthonuktól fosztottak
bódultan fekszenek

tej csurran

mosókonyha

léckerítés

földhalom-pince

rejtekek

áldalak
hiszek egyben

Teremtőm ezt nem te akartad

elnagyolt felületek
élve temetnek...