szűk dongájú terek
rejtenek szerelmeket
hidegen gyöngyöznek
méz-fürdette szavak
mámor
fűszeres álom
táguló messzeség
végtelenbe ágyazott
üresség
utcákat ró
kopogó cipők
ronggyá táncolt holnapok
kegyvesztett tegnapok
spriál
együtt csavarodik
minden idő
hámozatlan
lehetetlen
lehetetlen
kattog a kerék
szalad a vonat
rohan a messzeség
tenyeredben vonalak
miről mesélnek
veled álmodtam
pajta mélyén csillagok bújnak
szalma vackuk jó meleg
fényességük elpihen
lábunk alatt utak futnak
bezárulnak
összehajló csipkebokrok
sebesre karistolnak
szeress engem
énkedvesem
ringass engem
mindenségem
szivárvány tárul
színesen csábít
mégsem érjük el
vizes lett ruhánk
dobjuk le gyorsan
cseréljünk a henyélő csillagokkal
pajta mélye hívogat
ne félj kedves
2013. június 11., 17:07
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése