törött mécses

törött mécses
templomkert
ébred a tavasz
gyászt fest
ibolya illata
bennem terjeng
minden csak képzelet
sablonok
kopottak
újak
csillogók
de alattuk akkor is
a múlt kacsint
megtorpantam
kerestem a szavakat
vajon mit is csinál a múlt
az az átkos
a megtagadott
máskor meg
trónusra emelt
nád lengedezik
szél kutakodik
kezek tollvonással
életeket rombolnak
tömegsír lett
a ma
pedig még a tegnapoké is bűzlik
szerelmes érzések
szívemre ültek
kereslek
így fonódik össze
bennem
sosem látott lényed
édes
a rím végett
templomkert
árnyai
feketén integetnek
elfeledlek
egyszer

2012. április 3.

Üveghegy

Játszol
könnyedén
nevetve
átlátsz rajtunk
üveghegy
messze
szemedben
pajkos szikrák vetkeznek
ujjaid könnyedén futnak
gerincünk ívén
mester vagy
s mi mégis koldusnak vélünk
érzésünk becsap
de pengeélesen villan
rejtezkedő magad
éles vágás
fényes látomás
félrehajtott madárfejjel csodállak
egy ugrás
halk sikoly
szálló pelyhek
élettelen piciny test
játékod vége

2012. április 3.

ceruzacsonkok

szólj, szólj hozzám

nem bánom, ha hangod érdes

mit ér a mézédes szó,

ha hamisan cseng

szólj, szólj hozzám

kérges tenyered

milyen lágyan simítja fejemet

még, kérlek, még

ne hagyd abba

kályha alatt macska gömbölyödik

álmában bajusza rángatódzik

izzó vaslapon sülő alma illata száll

kint hópelyhek kristályálmot szőnek a tájra

Te fáradtan ülsz

arcodon bánat csorog

de kezed mégis

puha meleggel ölel

drága nagyapám

mesélj, mesélj nekem

látod, minden ceruzacsonkod kihegyeztem

ma együtt fejtsük a rejtvényt

vegyél öledbe

olyan süket lett minden

néma gyász ült a házra

s Te leejtett állal

békés megnyugvással

örök álomra tértél

a meleg szobában

mintha csak aludnál

azon a színes rekamién

2012. február 19.

alma és álom

alma és álom
nyelv és elv
kukacok
tekerednek
pálcikára tűzött almahéj
vibrál a kályhameleg
rózsaszín sparhelt
virágokkal ékes
zománc sem pereg
csak macska ki muzsikál
a fás ládában
a meleg tűzhely alatt
zsarátnok szívem
szítanám szerelemre
nem lehet
inkább elhamvad
s már rég Karády dalol
véres a határ...
Isonzó
Dunkerque
kergetem vesszővel a futást...
libazsír, teper tyű
bicska farag
ropogós kenyérhéjról álmodik
akár a sok éhes
lengenek
a jéggé fagyott holtestek
fenn a fán
akár a csontkemény ruhák
a szárítókötélen
észak hideg szele
havat lapátol
szeress
imaként mormolva békét
ne adj teret a papoknak
kik szentelt vízzel hintenek
élőt és holtat
áldva a gyilkos háborút
békeidőben a hátsó udvaron
sikít a fejsze
víg táncot jár a fűrész
vidáman pattognak a faszilánkok
nap tüze mi homlokunkon
pajkos cseppeket kerget
zene szól
hegedű
majd nyekken a vonó
leejti a kéz
repesz és golyó
egyformán célba ért
nincs óvó messzeség
nincs semmi
lelassul a tánc
ájult csendbe fordul a halott világ

Jánoska Alíz

2012.01.29.

Tévelygés

A nemek sűrűjében
bújnak a karcsú igenek
eltévedt, vacogó gyermekek

Emlékek
Tükör előtt piciny lányka
szája piros rúzzsal kenve
körötte véres maszat
groteszk
mintha halál lengedezne

a szoba ugyanaz
s a gyermek is
ruhája pöttyös, könnyű muszlin
áttetsző szivárvány
földig ér
de büszkén lépked
a ladik-magassarkúban

mindent csak pontosan-szépen
ahogy anya teszi nap, mint nap

elterelt gondolatok
idegen nyájhoz kódorognak
lapulva meghúzódnak
félnek

tombol pedig a nyájszellem
és mégsem
hisz egymást elárulják
már konc sem kell érte

mint valami sínen halad
az irányított gondolat
agymosás
agyhalál
az élet derengő homlokán
éhhalál ráncok vastagodnak
hideg van
didereg a félelem is

holnap
vajon lesz-e holnap
s ha igen
mi búsul a kockás abroszon

savanyú lőré az kell
különben a szív megszakad

nézed gyermeked aszott, sápatag arcát
miért is nem nő a haragod az égig
s ragadsz kapát, kaszát
hisz Dózsa népe vagy

szellem szava
valóban Huszt felett konghat
itthon nem lehet...

gyarló vagyok
és hitetlen
mégis tehozzád fohászkodom Istenem
ne engedd, hogy így legyen
tégy csodát
teremts békét, megnyugvást,
de ne megalkuvást
Add, hogy a betevő falat
ne étel-szeméthegyekben álljon!
Add, hogy a szegénység tovább ne nőjön!

Teremtőm, bárki vagy, így élni ne hagyj!

2012.01.06.