Végtelen út

Vajon úgy megyek-e el, ahogyan jöttem sírva, mezítelen...
Vajon úgy vágyik a halál engemet vagy én őt, ahogy te engem drága anyám. 
Teltek a napok, hónapok.  Te egyre fáradtabb lettél.  
Az élet annyit gyötört, pedig te szelíd voltál és kedves.  
Lehet ez volt a hibád?  
Anyám, te drága úgy hiányzol!  
Hozzád készülök a végtelen útra.
Gyere, gyere fogd meg a kezem vigyél magaddal.  
Engedd, hogy ott egy másik világban kisimítsam minden bánatod.  
Legyél szabad. szárnyalj, ahogy sosem.  
Végre legyél ki vagy szép szívű anyám!

Siersthal, 2019. február 09.

Reggeli levél (2.)

Pulai Évának

Képzeletem lehet határtalan, bár szűkre szabja belső terem, mégis e kávéízű hajnalon Veled tekergek a kihalt utcákon.
Hajunkon lámpafény csillantja ezüstbe szédült hajszálainkat..szépek! s bár az ifjúság régen elszelelt mégis mint két bakfis
hangosan felkacagunk majd szemlesütve pironkodunk, de a kihalt utca mit sem bánja, sőt talán vidámságot hint maga is féktelenségünkre.
Közben már beléptünk egy meleg szobába, mert valahogy este lett és a lámpafények változatlanul sárgán világítanak.
Kandalló tűz álmosan pislog, rakni kéne... burnsi kockás takaróink türelmesen várakoznak hintaszékeinken  nyugodva.
Majd' mindenből kettő van. Meseház, mesevilág és egy dal: bolyongunk a város peremén...
de most mégsem, inkább lehuppanunk hintaszékeinkre. Ejnye lányok! - reccsenek fájós tagjaik szegény székeknek...
S Te fogod azt a régi csoda Burns kötetet, pont ott nyílik ki persze...és halkan álmodozva mondod nekünk... :)

Siersthal, 2019. január 27.

Reggeli levél (1.)

Mi a boldogság? Van-e boldogság? Mi az öröm???
Áh, egyik kedvenc mesém: Várnai Zseni: Örömök Kertje!
Odakünn tavasz van! Üdezöld a fű, dolgozik az ásóbajnok,
szaporodnak a halmok. Halmok, hantok, elesett katonák, háború.
Volt van, lesz míg ember él a földön. Ha csak egy, akkor is. Önmaga harcosa....
Előbújt a Nap. Fénye beragyogja a látóhatárt.
Derít, kedvet érlel...akár nyáron a mosolygó gyümölcsöket.
Szarka száll.
Szép az élet mindenek ellenére.
Szép, szép, Szép Ernő.
Nem más az élet, mint egy nagy meséskönyv.
Minden lapját más és más írta, írja.
Van hogy himnusz, van hogy dráma, van hogy karcolat,
van hogy..., van hogy..., van hogy... :)
Minden van!
Szép zene szól.
Zene az élet.
Hullámzó, változó.
Örömóda, gyászinduló...
Vagyunk hát halálra születve.
Egy villanás, egy rövidke utazás itt a földi lét...

Siersthal, 2019. január 09.

Észkerék

míg én üdezöld réteken bolyongtam
te kivesézted a semmit
hazug szavakat porcukorként hintetted
mindent befedett
mint valami puha meleg hótakaró

"A kis nyúl didereg
Megbújik a földön
Nem baj az ha hull a hó
Csak vadász ne jöjjön"

szavak keringnek
valcer
Bécs
nagy magyar
ja, hogy az földrajzilag másutt van...

"Hull a hó hull a hó
Mesebeli álom
Télapó zúzmarát
Fújdogál az ágon"

mekkora puttony!
tele mindenféle
földi jóval

A kis gyufaárus lány

előjelek, ékezetek
rideg szemek
süket fülek

nézd!
csodaszánkó ereszkedik alá
rajta vajon ki ül?
s mit osztogat?

télvíz idején
mondanám
de hol a tél?
hol a tél?

kipp-kopp
harkály kopog
bejöhetek?
hülye kérdés!
hisz bent van már...

szeldeltek a levelek
fázósak a lombok
le is hulltak
a jövő ígéreteként

kormánykerék
észkerék
hogy is van?
"Stik-stik, nulla-négy, nem forog az észkerék…"

Siersthal, 2018. december 18.

Köszönet

Véredényeimben még csordogálnak éltető elemek. Hívnak a reggelek, az új napok.
Kezemet a fény felé fordítva csodálom a röntgensugarakat, mik majd' átvilágítank.
Ébredő gondolatok hamuszín bölcsöből kelve parázsként izzanak. Nem seprem el a
múltamat, nem kérkedek a sok semmiséggel. Mégis melegség csurran vissza-vissza térő
gondolataimba, mik egykoron megestek. Mesélhetnék. Tán jó is lenne.
Tudom miket tettem s miket nem. Szerettek s szerettem. Ember voltam. Adtam-kaptam.
Mégis az adás a legnagyobb kincs mi szívbe visszatérve zubogó mély zenével kering:
öröm óda.

Siersthal,  2018. december 18.