hitet írnék...

Írnék én levelet,
de nincs kinek
szeretnék is
de nem lehet
kifacsart tagokkal
álomtalanul fekszem
karomon a bánat
hűségesen elpihen
szuszogva alszik
s tán hős katonaként
egy képzelt hazáért verekszik

írnék én levelet,
de nincs kinek
nem hallgat meg senki sem
írtam Neked s Neked is
de minden hiába
csukott szemek
bezárt szívek
kalodájába nem jutott el

írnék én levelet
ahogy egykoron
mikor még oly sokan
kísértek utamon
hova lett
minden hova lett
mára csak az ármány
mi hűségesen marad

írnék én levelet
olvasnék Hauptmann-t
Schillert, Csehovot
oh és Thomas Hardyt
na persze
veretes szavak
imaként zubognak
de kinek kell mára
csak röviden
sms-ben

minden hova lett
hova lett
főleg te
te, kiben hittem
kinek hittem
mert hinni kell
mindig valakiben
valamiben
legyen eszme
legyen ember
hit nélkül halott az ember

Siersthal,  2019. február 15.

délutáni levél 1.

esik, gyöngyszemek gurulnak az ablaküvegen,
odakünn zöld a fű,
patakparton kopaszra nyírva a kosárfonó fűzek
Mortimer Shuman énekel.
elolvadok tőle
régi dal.L'accordéon naufrageur (1978)
a sárga ház sötét színbe öltözött,
nemcsak az esőtől
lám hogy átfesti a világos sárgából okkernarancs lett.
meghalt a gazda még hetven sem volt
sír az ég
kanyarogó patakok medre újra vízzel telítve locsog-locsognak
február
tar ágak nyújtóznak az égre tartják a nehézszürke boltozatot
nagy Isten terhe
félresikerült világát emberek háborgatják
sírás a kápolnában
gyászol az élet gyászol a halál
szeretlek téged szeretlek te messzi kedves
nézd kezemben a nagy semmi
de tenyeremben vonalak árulkodnak
jósok megmondják mit hoz a sorsom...
szeretlek kedves te ott messze
vágyam odaszáll de haza már sosem talál
nincs nincs már az az ország melyet otthagytunk
híve hamarosan visszatérünk
s Mátrában boldog békességben élünk
tornácon ásító reggel frissen ébredve madárdalos kikeletre...


https://www.youtube.com/watch?v=qckXl2XYnQE


Siersthal, 2019. február 10.

Végtelen út

Vajon úgy megyek-e el, ahogyan jöttem sírva, mezítelen...
Vajon úgy vágyik a halál engemet vagy én őt, ahogy te engem drága anyám. 
Teltek a napok, hónapok.  Te egyre fáradtabb lettél.  
Az élet annyit gyötört, pedig te szelíd voltál és kedves.  
Lehet ez volt a hibád?  
Anyám, te drága úgy hiányzol!  
Hozzád készülök a végtelen útra.
Gyere, gyere fogd meg a kezem vigyél magaddal.  
Engedd, hogy ott egy másik világban kisimítsam minden bánatod.  
Legyél szabad. szárnyalj, ahogy sosem.  
Végre legyél ki vagy szép szívű anyám!

Siersthal, 2019. február 09.

Reggeli levél (2.)

Pulai Évának

Képzeletem lehet határtalan, bár szűkre szabja belső terem, mégis e kávéízű hajnalon Veled tekergek a kihalt utcákon.
Hajunkon lámpafény csillantja ezüstbe szédült hajszálainkat..szépek! s bár az ifjúság régen elszelelt mégis mint két bakfis
hangosan felkacagunk majd szemlesütve pironkodunk, de a kihalt utca mit sem bánja, sőt talán vidámságot hint maga is féktelenségünkre.
Közben már beléptünk egy meleg szobába, mert valahogy este lett és a lámpafények változatlanul sárgán világítanak.
Kandalló tűz álmosan pislog, rakni kéne... burnsi kockás takaróink türelmesen várakoznak hintaszékeinken  nyugodva.
Majd' mindenből kettő van. Meseház, mesevilág és egy dal: bolyongunk a város peremén...
de most mégsem, inkább lehuppanunk hintaszékeinkre. Ejnye lányok! - reccsenek fájós tagjaik szegény székeknek...
S Te fogod azt a régi csoda Burns kötetet, pont ott nyílik ki persze...és halkan álmodozva mondod nekünk... :)

Siersthal, 2019. január 27.

Reggeli levél (1.)

Mi a boldogság? Van-e boldogság? Mi az öröm???
Áh, egyik kedvenc mesém: Várnai Zseni: Örömök Kertje!
Odakünn tavasz van! Üdezöld a fű, dolgozik az ásóbajnok,
szaporodnak a halmok. Halmok, hantok, elesett katonák, háború.
Volt van, lesz míg ember él a földön. Ha csak egy, akkor is. Önmaga harcosa....
Előbújt a Nap. Fénye beragyogja a látóhatárt.
Derít, kedvet érlel...akár nyáron a mosolygó gyümölcsöket.
Szarka száll.
Szép az élet mindenek ellenére.
Szép, szép, Szép Ernő.
Nem más az élet, mint egy nagy meséskönyv.
Minden lapját más és más írta, írja.
Van hogy himnusz, van hogy dráma, van hogy karcolat,
van hogy..., van hogy..., van hogy... :)
Minden van!
Szép zene szól.
Zene az élet.
Hullámzó, változó.
Örömóda, gyászinduló...
Vagyunk hát halálra születve.
Egy villanás, egy rövidke utazás itt a földi lét...

Siersthal, 2019. január 09.