Esik
és itt tolonganak másokenyém gondolatai
versek dalok képek
esik
mennyire szeretem
sokszor írtam már
a tér bezár
a szó eltemet
a végtelen csupán messzeség
de lehet meszeség is...
szavak
szavak
ékszereink
bizsuk csecsebecsék
föld méhének szép kincsei
kezünkben gyeplőt tartunk
és ha szakad
futnak vidáman
vagy bokrosan
akár halálosan
szerettem volna írni
írni írni
bennem mint képlékeny agyag
bujkál a szó
s marad
marad
nálam
tán édes puha a fészke
fél a napvilágtól
trauma születés
ember
most minden marad ott benn
nélküledveled
vagyok túl sok és nagyon árva
2010.11.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése