szállnak a falevelek
mintha madarak lennének
a szél halhatatlan dallama
táncba hívja őket
keringenek lassan-szépen a magasba
mint azok a suhogó ruhák
és a tompaéles emlékek
sebez az élet
sebez a szép
visszavonhatatlan minden megtörtént
szeretlek kedvesem
bár nem is létezel
szeretlek
nézd a lelkem levéltáncot jár
kapaszkodik mint szélben
ágon gubbasztó kismadár
nézd kedvesem kifosztottan is
hozzád szólnék
a szavak megtörten bóklásznak
nem lesznek sosem olyan szépek
mint ártéri erdőn hófehér nyírek között
bókoló kék vadjácintok
dal volt a létezésem míg hangod rám simult
ma már,
mint kicsiny Gerda
megfagyott szívvel hideg fényben élek
szeretni szeretnék és szeretve lenni
álom és valóság falevél-táncot jár
csak a szél csak a szél muzsikál
didergő ágakon véresre dermedt a
sok csipkebogyó
lelkük az égre szállt
angyalok ringatják
***
(A címet engedelmeddel én adtam...ZsZs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése