még ha elfog a láz
rohanok hozzád
bújok titkos hajlatokba
hol csak a tavaszi szél rejti
lányok-asszonyok édes-keserű titkait
nézd szép kedvesem
újra és újra visszatérek hozzád
- hiába minden -
mondanám
mint sudár vörösfenyő állok
bár most lombfosztottan
mégis van remény hogy
puhazöld tűleveleket fakasztok
egy új élet hajnalán
- de lehet hogy mókusoknak leszek inkább menedéke -
elhullott tobozaimból nézd kedvesem
gyermekeink cseperednek
szépen sorakoznak erdőnk rejtekén
szűrt fény dajkájuk simogatja szépre őket
oly finoman, mint emberkéz sosem
lágy eső oltja szomjukat
- szörnyű savak most nem hullanak -
kacagó nap szárítja-babusgatja
sudár-karcsú törzseiket
nézd egyetlenem ki beszöktél szívembe
életem alkonyán az ifjúság édes ígéretével
bájolsz oly szerelmesen mint még sosem
s dalolok bután hihetetlen meséket
de lehet csak egyetlenegyet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése