Satír

pernyeként hullik
a megfeketedett halott szó
fájdalomcseppek gyöngyöznek
elvetélt igazság sápadt mosolya
ülne arcodra, ha lenne...

rossz a kedve
nem ad a szív
nem hoz enyhet a nap
fáj a sok ki és ki nem mondott szó
nem érted miféle igazak igaza igaz

fáj, hogy megint a gonosz győzött
s vihog s nagynak érzi magát
szilaj lovat is kapott maga alá
ördög szarvakat satíroz nagy boldogan