fénysugár

többé nem
miért most
és akkor miért nem
két kézzel kapkodsz
a fényes csillagok után
miközben álmot kergetsz

miért későn
miért csak így

koppannak a kérdések
őszi dióhullás

szomjas a szív
s a lélek?

mennyi kérdés
de minek

miért nem lehet
egyszerűen élni az életet
szépen a dolgok rendjén

látod úgy keresem a lehetetlent
s hiszem boldog is lehetnék

pedig ha most nem
akkor miért igen

mondd miért várom
a csillagfényes utat
s nem járom magam

mitől ez olthatatlan szomj
mit kerget az ész
miért szól bele mindenbe
és fájdítja a perceket

mennyiféle szomj
mennyi mennyi

tiszta forrás ma már nem kell
cukros ragacs
kábító alkohol

tántorogva észre sem venni
a kihunyó fényt szép szemünkben

kereslek egyre kereslek
vágyom azt a valamit valakiben

a sötét erdőbe beragyogott
a váratlan napsugár
mennyei igézet
földi béke
zöld fenyők
lombjukat hullató fák
szelíd alázattal köszönik
e csodálatos érintést
a hidegre hajló októberben

kitárul szívem
belefér az egész világ
egy ragyogó őszi napsugár
kulccsá lett

2011.10.06. 

Fotó: Jánoska Alíz