Jánoska Alíz, 2011. augusztus 3.
Feltörő emlékek
részegen keverednek
Nehéz vörösbor
nyomasztja szívemet
Fehér abrosz
nagy foltokkal
Tiszta impresszionista
Régen tovább rohantak
a gondolatok
mint súlyos felhők az égen
és én állok a völgyben
nézem a gomolygó párát
nem tejfehér
mint egykor régen
egy januári napon
útban Pestre Tapolcáról
Olvastam verset
nem egyet
néztem festményeket
zene szól fülembe(n)
Minden rég összekeveredett
totális káosz,
de ez nem lesz rend
Kopogtat az idő
s én hallgatok
ajtót sem kell tárni
belép magától
hajamban több az ősz
mint a gesztenye
csak a mogyoró koppan
még
kerekded
kerekded
elvész a táj
elveszek én
végtelenben a vég
Barátomnak, Horváth Gézának
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése