Emlékezés

Köszönet Pulai Évának
2011. október 13.

"Nem tudok már sírni. De valahányszor a Hegyi beszédnek azt a soráthallom, hogy "Boldogok, akik sírnak", ez mindig szíven üt. Persze amondat úgy folytatódik: "mert ők megvigasztaltatnak". Hát én már nemtudok sírni. De titokban remélem, hogy azért megvigasztaltatom. - "  Mészöly Dezső

 

kócosra borzolta a szél

a ki nem mondott gondolatot

az elnyelt szavakat

és így hangtalan

mint megannyi kis szakadt

vérvörös szalag

szúrós ágakon fennakadtak

szempillám sűrűje

álmokat rejt némán

csókok kihunyt íze

mézbe fulladt édesség

s kezem meleget keresve

még kutat egy másik kéz után

s mi jut, nem több, mint

egy bögre forrósága mellettem

illata mondanám: száll...

s József Attila

szerelmetes sorai motoznak

bennem

s tudom benned ott messze

ki voltál a múltam egy pillanata

hisz ezer év is oly kevés

az öröklétben...

"mint illatos teából száll a gőz

lassan simítja arcomat a mámor"

lám nem feledtem - még -

ahogy Téged sem, ki

versekkel költöztél szívembe

s a test bár forró és ifjú volt

súlytalan lett, nem volt jelen...

parányi lila óra hangosan tiktakol

mögötte réz kandalló óra áll

néma csendben

szerepétől megfosztva lett

bizsu-tartó

nem panaszkodik

némán tűr,

mint büszke fák

ma már csak ők hoznak

tavaszt szívembe

oly fenségesek még estükben is

halálukkal háncsként hull

szívemből egy-egy darab

s végül velük fogyok el én is