Jánoska Alíz, 2011. július 23.
Hajamba a nyári nap bágyadt sugarával
Az ősz font ezüst kévét
Dombtetőn csillanó fények
csalfa igézetek
Csontjaimban érzém a múló idő
fájó üzenetét
Szebbnél szebb verssorok keverednek
mégis Petőfi a legszebb
bár igazán nem is szeretem
"Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét..."
sivít a fűrészüzem
a halk neszek belevesznek
áldott romantika
holmi múlt századi emlék
felborzolnám
hogy mint érett pitypangvirágok
szálljanak
szívekre
ne múljon sosem
mi egykoron oly szép volt
szívemben hála
akár a mécses lángja
nagyapám sírján
felgyúl
először bátortalan imbolyog
majd az égre száll fényesen
himnuszt énekelve
Az ősz font ezüst kévét
Dombtetőn csillanó fények
csalfa igézetek
Csontjaimban érzém a múló idő
fájó üzenetét
Szebbnél szebb verssorok keverednek
mégis Petőfi a legszebb
bár igazán nem is szeretem
"Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét..."
sivít a fűrészüzem
a halk neszek belevesznek
áldott romantika
holmi múlt századi emlék
felborzolnám
hogy mint érett pitypangvirágok
szálljanak
szívekre
ne múljon sosem
mi egykoron oly szép volt
szívemben hála
akár a mécses lángja
nagyapám sírján
felgyúl
először bátortalan imbolyog
majd az égre száll fényesen
himnuszt énekelve
végül minden utolsót lobban
s kormosan dacolva
elszáll a lélek
(Rád gondoltam, levelet írtam volna...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése