cím nélkül

Szakadék peremén árnyalak
suhan az éj homálya fed
minden vakon reszket

Vagyok mint sebesült néma vad
kinek tekintetéből áradó fájdalom
engem ejtett el

Hajnal libben ágakon
őzsuta kiszakadó sóhaja
belém kódolt üzenet

Az a vöröslő villanás
kísért mióta eszmélek
szó és golyó ütötte seb

Gyógyíthatatlan átok
tengernyi gyűlölet
hullámzik át a világon

2012. június 18.

szavak

keringenek bennem a szavak
fényképeket nézegettem
piciny gyermek anyja karjában
ahogy néz...
összevissza kalapál a szívem
az érzés mindent elsöpör
feltör bennem a múlt
mikor kezemben tartottalak
drága gyermekem
anyának lenni
az élet legszentebb csodája
figyelni minden rezdülésed
látni nap mint nap ahogy változol
és egyszer csak ajkad formázza: mama
bár te először azt mondtad: autó:-)
mindig lested az ablakból
úgy tudtad melyiknek mi a neve
messziről felismertél minden típust
édes kisfiam mennyire szeretlek
nincs arra szó, csak odabent zuhogó érzés
szívszorító szép
s most hogy felnőttél s oly messze vagy
olykor bánat felhőzi lényemet
a hiányt elmondani nem lehet
édes kisfiam...


2012. június 3.

Adieu

 
 http://www.youtube.com/watch?v=ZJSaDYwz8Qk
     Megtermékenyítettél
     ömlenek a szavak
     berekesztem mégis
     belepusztulok
     fogd be a szám
     hallgassak végre
     szorítsd a kezem
     ne keljen önálló életre
     visznek babonázva
     a fékevesztett szavak
     mint karjaidba a mámor
     kerget az idő
     lehull a lepel
     fekete, fekete
     már nem kell semmi se
     semmi se
     de mégis
     csak egyszer
     úgy igazán
     halljam zihálásod
     nem hunyom le szemem
     kitágult pupillám
     örökre úgy marad

2012. június 3.

forgató

http://www.youtube.com/watch?v=-BbYgC84TrM

 
volt egyszer egy forgató
vajon mit is forgatott
ember volt vagy masina
lehet szemet, köpenyt, tollat
de szemetet is
no meg trágyát
s ha gép?
mit is forgat
s meddig
használt-e a gépzsír
én csak a pirosra emlékszem
ott állt a sufniban egy kis tégelyben
apa lelkem
mikor bagoly voltál
bizton tudtam
de most?
és anya hova lett
elvitték a fellegek
Lee Anna
hogy szeretem
keverem
tekerem
forgatom
s gombolyítom
lehet szómotring
mi molyettén vár
szeretlek
már megint
belobbant
be
be
minden be
divatos lett
beelőzte...
időutazás
fájsz!
pedig nem is Laci te...
szerették a gyerekek:-)
loholok
követem
magam
nem veszítettem el
csak a lyukaknál hézagos
de megtanultam stoppolni
nem is akárhogy!
stop táblánál meg kell állni!
ma savon de Marseille-t vettem
azt mondja színes és fehér egyre megy
elhiszed?
szép szivárvány!
szinte batikoltam
kedvesem
szorítsd meg a kezem
ébren ringass engem el
apa
bátyus
anya
nincs senki több
égen fent parányi
csillagok
három lábú
elfeledtem a nevét
pedig milyen fényes!
s ha majd én is felgurulok az égre
remélem átalakul a kép
s mi leszünk a szekérkerék
lám!
az is forog...




2012. május 29.

tegnap este

hajamba tapadt
az este édes illata
a dombon  virágok
bóbiskolnak
itt nincs éjszaka nyíló
összehajolnak a lombok
rigók perlekednek
sárga zanót tövében
őzike legelészik
odébb hat szamár
harsogva ropogtatja
az esőktől buja zöld füvet
öreganyámat is kicsalta
ez a szépséges idill
miközben én hallgatnám
a beszédes csendet
be nem áll a szája
s bár szeretem
érdekes meséit
most bizony
messzebbre kívánom...
az aláereszkedő
szürkületbe
bántón hasít
a felgyúló lámpa fénye
odafentről legurul
a párás homály
egyenruhába
öltöztetve a tájat
elköszönünk mára
ki ki megtér otthonába
még egy búcsú integetés
és az ajtók becsukódnak éjszakára
piciny falunk felett
finom friss fűrészpor illat száll
a faüzem is csendes
reggelig pihennek a gépek
béke honol
de a katonák Afganisztánban
most is halállal hálnak
az ember nem érti az embert
s bennem már fájó gondolatok
kergetőznek
elkerül az álom
mellemre ül a nehéz éjszaka
aludni vágyom
végleg elaludni
hogy többé semmi se fájjon


2012. május 23.

nyugtalan nyár

gondolatban
hozzád futottam
szép kedvesem
nyugtalan nyár
becézett
fázó szeretőket
feslő pipacs
szirma ázottan
szendereg
búzatábla között
gázoltunk nevetve
- pacsirták riadtak -
akkor még
kezünk nem engedte el
egymást
nyirkos melege
most hatol csontomig
miközben fázósan
egyedül gubbasztok
visszabecéznélek
de csak a homok pereg
s én bátran elindulok
szemem befúrom
a tengerparti szegfűk
rózsaszín bolyhába
sirályok merész röpte
idézi
lángoló szerelmünk
halott vágy
megkövült csigaház
lázasan elengedem
az utolsó emlékképünk
mikor szívet rajzoltunk
az apály nedves homokjába
lázadó hullámok egy-kettő
mindent visszavettek
elmúlás dalát
locsogta az óceán
pedig akkor még
hittük boldogságunkat
törékeny csalfa lét
ernyedten hullik szét
gondolatban
hozzád futottam...
2012. május 23.

beléd kapaszkodom

szomjas a szám
nem tart a férc
pedig már ezerszer
öltöttem
fel
egy új ruhát
mi nem más
csak az arcomon
egy megfáradt vonás
töltőtollas firka
szénrajz
és
tus
vágyott Kína
bazsarózsát nevet
nekem a szerelem
már csak hulló szirom
és mégis
néha
elrévedezem
milyen is lehet
az emlékezet
lyukas
akár az erdőszéli
s -mélyi
fazekak
kikezdte a rozsda
is
ismétlem a szót
öntudatlan
szeretlek
szeretlek
de ezt már rég
nem egy kedvesnek
súgom
inkább együtt a fák
hajladozó lombsátrával
és érezni vélem
a rétről felém szökő
kakukkfű
imádott illatát
te valaha muskotályos zsálya voltál
emlékszel?
vagy már neked is minden csak
valami sosem volt?
nekem már csak az erdő
csak a mező
és persze a fennsík
mi kell
miközben velem
s rajtam
vágtat a szél
a szél
zúg-búg minden
otthon vagyok
ott
ott

2012. május 23.