nyugtalan nyár

gondolatban
hozzád futottam
szép kedvesem
nyugtalan nyár
becézett
fázó szeretőket
feslő pipacs
szirma ázottan
szendereg
búzatábla között
gázoltunk nevetve
- pacsirták riadtak -
akkor még
kezünk nem engedte el
egymást
nyirkos melege
most hatol csontomig
miközben fázósan
egyedül gubbasztok
visszabecéznélek
de csak a homok pereg
s én bátran elindulok
szemem befúrom
a tengerparti szegfűk
rózsaszín bolyhába
sirályok merész röpte
idézi
lángoló szerelmünk
halott vágy
megkövült csigaház
lázasan elengedem
az utolsó emlékképünk
mikor szívet rajzoltunk
az apály nedves homokjába
lázadó hullámok egy-kettő
mindent visszavettek
elmúlás dalát
locsogta az óceán
pedig akkor még
hittük boldogságunkat
törékeny csalfa lét
ernyedten hullik szét
gondolatban
hozzád futottam...
2012. május 23.