éget a szó

éget a szó
éget a láz
sárgán virít a várandós tavasz
csipkeálmok lebbenek
tova fújja a vetkeztető friss szél
álmaimban velem vagy
néha
az örökre nem emlékszem
éget a szó
éget a láz
haldoklik a tél
szégyenkezve bújik a tavasz
egymást falják az évszakok
szívemben bánat
szememben felhők
az ég kékje
harasogó lilákkal keveredik
illatos ibolyákba oltott bársonyszínné lesznek

éget a szó
éget a láz
karöltve járok a halál gondolatával
előbb-utobb kipattan a még zárt bimbóból
szívemre ülve velem virágzik

s már nincs szó
és nem éget a láz
jéghidegre csókolt
a készülődő tavasz

lehulló függöny
bánat-sátor
valahol valaki hangosan felsír