Ez az oldal Jánoska Alíz (Barnáné Szeitl Márta) honlapja. Egy Tündérkert, ahol a virágok Alíz keze nyomán szöknek szárba és pompáznak teljes szépségükben. Nem akármilyen szépségekről, versekről van szó. Fogadjátok el egy-egy szirmát különleges élményt nyújtó költészetének! (A blogban található képek mind Alíz fotói!)Zs.Zs.
2016. március 25., péntek
... levél Zsaninak ...
napsugaras szép napot kívánok
itt szürke no meg nedvezzik az ég
akár a fák mikor kérgüket sértik
húsvét péntek
nem is akármilyen "nagy"
lám jó az Isten...
bár se kint se bent
tyúkanyó nincsen
már magam sem
ki fiatalon voltam anyó de tyúk
ünneppé konstruált nap
szenvedés megváltása közelít
s hogy kútba fullt
hát Istenem
mint már oly rég tudjuk
a sivatagi szél vöröslő homokot fúj(t)
s az a kis porszem a gép(n)be került
hát így lettem jómagam is tökéletlen
mondanék szépet és jót
de mint tudjuk minden csak
aspektus avagy viszonyítás kérdése
meg hasonló bölcsességek
egyetlenegy nagy igaz
cirkusz kell a népnek...
lámcsak lám
oly régi igazság, hogy az már gazság
feneketlen fenekek
az enyém fenekelt...
vöröslő foltok hírdették
az atyai szeretetet
kell is az kellő időben
bár makarenkói pofonnak hívták
s hogy lejjebb csúszott
hát Istenem
mennyit is emlegetem
én hitetlen
vagy nem úgy hívő
mert úgy nem tudok
sok a rémtett nevében....
papi áldással
legyen fehér fekete
sárga sem kivétel
mikor gyilkolni harácsolni kell
kanyarog a füstös
felhőket okád
de szép is volt
és az a szag!
még mindig orromban kering
nyíló harangvirágok zúgásával
erősítve a múlt kifogyhatatlan szépét
eltörpül minden volt fájdalom
mert a mostani oly erős, hogy
átfesti együtt az egészet
s már rég nem tudom
mi hogyan
s minek
buta kérdések vajúdnak
nőgyógyász ujjak finoman brutálisak...
feléd fordulok
s benned keresem magam
talán
vagy csak okos felnőtt szavakat
mert a szavak is felnőnek
s hogy mihez?
inkább sosem tudjam meg...
kalandozó magyar nép
igaznak véli honfoglalását
bezzeg vonyít trianonért
pedig csak erdélyért
hát szép szlovákia?
s a többi
csak mostohagyermek
galambos lajos írta...
embernek neveznek
humánus lénynek
de ezek csak kitalált szavak
semmit sem mondanak
csupán próbálkozások
az óriás dzsungelben
avagy az onnan kiszakadottaknak
elfeledett szimatolások
jelek...
mi valahol még mélyen bennünk lapul
de ássák egyre mélyebbre
nehogy ösztön lényünk
helyes ösvényre lépjen
na lelépek
s a magyartalan magyarságomat szégyenlem
s nem vígasztal, hogy nálam "nagyobbak" s vétenek..
csókanya
alíza
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése