2016. március 27., vasárnap

kergetőző



hajnalok fakadnak
róka rege róka
ködök gomolyognak
lápok vize csillan
idő kerget időt
örök játszótársak
régi húsvétok derengnek
megkopott emlékeimben
sváb lány mindenféle vérrel
őseim bennem jól megférnek
szép szokásaikat ma már
boldogan ápolnám
de semmit sem örököltem
utaznék vissza
a szép selymes múltba
s hallgatnám nagyanyám meséit
nagyapám történeteit
vajon anyám, apám hol rejtekezik?
szeretném ha most is lenne
mindennek módja
ahogy volt egykoron
szeretném
szeretném
szeretnék nem ily gyökértelen lenni
magamba süppedve halottnak lenni
Annus néni az áldott
éled fel bennem
dolgos két keze
s görbült háta a kattogó varrógép felett
így húsvét táján már várt
a meseszép babaruha
ő varrta
időt nekem rabolva...
csipkék, selymek, bársonyok
színek kavalkádja
hogy szerettem tapintani
a sok szép anyagot
mindez hova de hova lett
emlék
a fűbe rejtett húsvéti ajándék
a hinta fölé hajló ilyenkorra már
kibomló kócos fűz
alá rejtőző Jézuska...
emlékeim tengerén
roskatag hajó a való
és a visszatérő gondolat
szeretnék ölelő karokat
szeretnék önfeledt gyermek lenni megint

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése