torzó

engedd meg idegen
hogy betérjek hozzád
és neked meséljek
bár most csak elakadnak a szavak
nem visz senki és semmi sem
pedig már itt a március
és most éppen
Nap cirkál a réten
a fű zöldje oly harsogó
mégis annyira árva vagyok


szálakat keresnék
szálakat szőnék
vigyenek hozzád
de minden szakad
csak magamat gubancolom


levest főznék
sok zöldséggel
némi hússal
harsogjanak az ízek
nyelven omoljon
akár szívekben a szeretet


üres fazék
üres lélek
harang kondul
és mondd miért is kell fizetni
ha lelkekért imát mond a pap
ha lelkekért kondul a harang
az Isten is üzlet
mint minden
üres a fazék
üres a lélek
sír zokog az árva szeretet
a didergő lélek


gyere hát tavasz
gyere hát napsugár
oldozz fel minden bezárt szívet


Siersthal, 2018. március 24.

1/2lm

súrlódnak zizegnek a szavak
oh te tavasz
te ravasz
összehányom vasvillás gondolataimat
csak úgy lövöm csípőből
derékhad
derékalj
alj
alja
tüzelj
vérszínrózsa
hószíncsók
oh egek
mire megyek
volt egyszer holnemvolt
talán igaz sem volt
és mégis volt
nemcsak volt
de van
nyomor a hegyen
és köbön
lámpaláz
sárga láz
vasvilla
újra
kifent bajusz
hegyes
akár az ár
milyen ár
zúg a tömeg
milyen tömeg
lefizetett emberek
hé ember
egy szaros alsógatyáért
eladod magad
s nemzeted
sírok
sír - ok
sírok süppednek
de legalább vannak
mi lesz most
jaj mi lesz
sírok sem lesznek
lőnek
tömegre
gyerekre
anyákra
egy nemzetre
oh magyar
te szegény magyar
kifeszített zászlód
véres lyukas
átfúj a szél
söpör elsöpör
üres haza
néptelen
csak az urak
csak az urak
dőzsölnek újra
nem mondom
hogy féljenek
minek

Siersthal, 2018. március 18.

Púderillat

az emlékezet melyik bugyrából és mélységéből
csapott meg hirtelen anyám púder illata
ezüst kis tükrös púder tartója  régen elveszett
és Ő már régen csak a szívemben él
de valami furcsa és ismeretlen okból
feltörnek képek, illatok, arcok, ruhák, hangok és sok más
mind megannyi megbúvó érzés
mit ki tudja hányszor és hogyan festett át a csalfa emlékezet
anyám pöttyös ruhád és  hosszú kék gyöngysorod
látom, tapinthatom ez ádáz jelenben
de ez mind semmi
ezek csak tárgyak
az illat a hang sokkal másabb
illatok keringenek a szoba mélyén
oly frissen élőn,
mint most odakünn a csalfa tavasz hideg lehelete
voltaképp nem is akartam írni
de az a púderillat
valami különös varázs
orromban szétárad
szívemben meleget fakaszt
a múlt kavarodik
száll
mint az illatos finom por a pamacsból...

kérlek ne engedj el
önfejű makacs gyermek
folyton esőben kószál
kakukkfű és Szilas patak
mond imát az elveszett évekért

kakukkfű rozmaring levendula - megannyi aroma
virágszívem megremeg
alvó érzések ébredeznek

de jaj jön még fagy
korai a tavasz

szememben ül az emlékezet színes virága
szirmot bont majd elhervad

kezemből kihullik az élet
elcsépelt szavakkal sem festem már a múltam


egyszer csak valahova én is megtérek


Siersthal, 2018. március 17.

idővel mind elmegyünk (reggeli levél Neked)

amikor az érzések nem súgnak
amikor nem hallgatunk a szívünkre
de gőgünk és makacsságunk az útmutatónk
amikor mindent fölülírunk  mi addig éltetett

mondd mi lesz velünk

idővel mind elmegyünk
az idő mindenkinek véges

mondd miért nem hallgatunk a szívünkre
mondd miért nem halljuk már az érzéseinket
mondd ki vezet minket

hol van az út
az eddigi út

hova lett a szeretet

hisz tudod az idővel mind elmegyünk

minden véges

hát mondd miért fordulsz makacsul el

miért nem kerekedsz fenn önmagad ostobaságán
miért nem hallgatsz  mélyen a szívedre

hisz idővel mind elmegyünk

és senki nem tudja mikor is
véges az ő ideje

idővel mind elmegyünk
hát míg lehet addig szeress
hisz idővel mind elmegyünk...

Siersthal, 2018. március 17.

Rejtelem * szabad-e

szabad-e szeretni
zöld fűben énekelni
mámorosan ropogós friss
hószín havat taposni
kemence sutján elpihenni
bádog bögréből
mohón kortyolni
életvizében megfürödni
latyakos sárban temetve lenni
szabad-e hozzád fordulni
kezed fogva szállni véled
a végtelenbe
újra fiatalnak lenni
az idővel mit sem törődni
fájdalmakat észre se venni
szabad-e
bármit fél vállról venni
mikor még könnyed a léptünk
minden egészen más
pedig magunkba hordjuk
az elkerülhetetlen végzetet
de akkor még nincs súlya
akkor akár a zerge
csak könnyen veszünk mindent
és persze lehet mindez nem is igaz
de akkor mégis minden
sokkal könnyebb
főleg így utólag

odakint végre valami fehérlik
valamit rejt a hideg porcukor
szeder indák alatt
rigók élelmet keresgélnek
tegnap tettem oda
mert a szarkák elvisznek mindent
persze nekik is kell
de mégis
de mégis
annyi a védtelen
annyi a gyenge
óvni és szeretni kell

de a rigók csak perlekednek
egymással veszekednek
közben jól jár a nevető okos
ki a butákat kihasználja
és libben könnyedén
az ingyen zsákmánnyal
a világ igen csak furcsa
örök harc
örök rangsor
bármi áron
halálnak halálával

látod drága
messze a tábor
messze a múlt
de így a havas vidéken
újra és újra feltör
a végtelen orosz síkság
hol voltál rab
hol voltál fogoly

és igen sírnak a lányok
Poljuska Polja

én nem tudunk szabadulni
önön rabságomból
én nem tudok csak
vidáman szárnyalni
megfagyott szárnyaimon
rubin cseppek csillannak
mielőtt végleg megdermednek
mielőtt végleg megdermedek

magam sem értem
mi ez az örült kavargás
miféle folyam árad bennem
hömpölyögnek a gondolatok
kanyarognak összevissza
tán ezért szeretem
a szeszélyesen kanyargó patakokat
oly szép szememnek
fájó szívemnek
vagyok én a természet lánya
erdő-mező az otthonom
városban meghalok
ijesztenek az emberek
ijeszt a forgalom
erdő zúgó csendjében
lelkem oly szabad
ágról ágra száll mint a madár
de a madárnak hamar vége
parányi teste
akár a pacsirták
nyílegyenesen zuhannak a mélybe
a mély a halál
mennyi ismeretlent rejt
apám ma reggel minden
gondolatom hozzád szállt
fáj hogy rossz lányod voltam
rosszul szerettelek
és azóta is csak rosszul tudok szeretni
ha még tudok

Siersthal, 2018. március 03.