2018. március 2., péntek

Rejtelem * szabad-e


szabad-e szeretni
zöld fűben énekelni
mámorosan ropogós friss
hószín havat taposni
kemence sutján elpihenni
bádog bögréből
mohón kortyolni
életvizében megfürödni
latyakos sárban temetve lenni
szabad-e hozzád fordulni
kezed fogva szállni véled
a végtelenbe
újra fiatalnak lenni
az idővel mit sem törődni
fájdalmakat észre se venni
szabad-e
bármit fél vállról venni
mikor még könnyed a léptünk
minden egészen más
pedig magunkba hordjuk
az elkerülhetetlen végzetet
de akkor még nincs súlya
akkor akár a zerge
csak könnyen veszünk mindent
és persze lehet mindez nem is igaz
de akkor mégis minden
sokkal könnyebb
főleg így utólag

odakint végre valami fehérlik
valamit rejt a hideg porcukor
szeder indák alatt
rigók élelmet keresgélnek
tegnap tettem oda
mert a szarkák elvisznek mindent
persze nekik is kell
de mégis
de mégis
annyi a védtelen
annyi a gyenge
óvni és szeretni kell

de a rigók csak perlekednek
egymással veszekednek
közben jól jár a nevető okos
ki a butákat kihasználja
és libben könnyedén
az ingyen zsákmánnyal
a világ igen csak furcsa
örök harc
örök rangsor
bármi áron
halálnak halálával

látod drága
messze a tábor
messze a múlt
de így a havas vidéken
újra és újra feltör
a végtelen orosz síkság
hol voltál rab
hol voltál fogoly

és igen sírnak a lányok
Poljuska Polja

én nem tudunk szabadulni
önön rabságomból
én nem tudok csak
vidáman szárnyalni
megfagyott szárnyaimon
rubin cseppek csillannak
mielőtt végleg megdermednek
mielőtt végleg megdermedek

magam sem értem
mi ez az örült kavargás
miféle folyam árad bennem
hömpölyögnek a gondolatok
kanyarognak összevissza
tán ezért szeretem
a szeszélyesen kanyargó patakokat
oly szép szememnek
fájó szívemnek
vagyok én a természet lánya
erdő-mező az otthonom
városban meghalok
ijesztenek az emberek
ijeszt a forgalom
erdő zúgó csendjében
lelkem oly szabad
ágról ágra száll mint a madár
de a madárnak hamar vége
parányi teste
akár a pacsirták
nyílegyenesen zuhannak a mélybe
a mély a halál
mennyi ismeretlent rejt
apám ma reggel minden
gondolatom hozzád szállt
fáj hogy rossz lányod voltam
rosszul szerettelek
és azóta is csak rosszul tudok szeretni
ha még tudok

Siersthal, 2018. március 03.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése