súrlódnak zizegnek a szavak
oh te tavasz
te ravasz
összehányom vasvillás gondolataimat
csak úgy lövöm csípőből
derékhad
derékalj
alj
alja
tüzelj
vérszínrózsa
hószíncsók
oh egek
mire megyek
volt egyszer holnemvolt
talán igaz sem volt
és mégis volt
nemcsak volt
de van
nyomor a hegyen
és köbön
lámpaláz
sárga láz
vasvilla
újra
kifent bajusz
hegyes
akár az ár
milyen ár
zúg a tömeg
milyen tömeg
lefizetett emberek
hé ember
egy szaros alsógatyáért
eladod magad
s nemzeted
sírok
sír - ok
sírok süppednek
de legalább vannak
mi lesz most
jaj mi lesz
sírok sem lesznek
lőnek
tömegre
gyerekre
anyákra
egy nemzetre
oh magyar
te szegény magyar
kifeszített zászlód
véres lyukas
átfúj a szél
söpör elsöpör
üres haza
néptelen
csak az urak
csak az urak
dőzsölnek újra
nem mondom
hogy féljenek
minek
Siersthal, 2018. március 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése