nézem az üres házat
várom, hogy az emeleti ablakon
lebbenjen a függöny
és mosolyogva integetsz felém
eddig mindennapos szertartásunk volt
mint az is, hogy bevittem a friss baguette-t
és az újságot
s ha még aludtál csak az asztalodra helyeztem
miközben hangosan zúgott az olajkazán
(sosem tudtam megszokni)
s te nem vagy
hetek teltek
mosolytól fosztott lettem
és most már igazán árva
nem nevetek rád mama
Siersthal, 2017. március 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése