Beszéd-erdőben
rézsutat vág a csend
dőlnek a szavak
amerre jár
őzsuták kergetőznek
s mint egyszer tán nem is rég
valahol messze a végtelen
orosz síkságon a lányok
hullnak véresen
lesből szólnak a fegyverek
keringő édes üteme
csillogó bálterem
pompa és fény
maszatos arc
üvegre nyomódott
ételillat árad ki
éhség már nem is mar
csak a szem issza már
a csodát....
koldusok hada
tengeráradat
de mindig csak apály
nincsen dagály
mi partot mosna
piszkos pénz tiszta szava...
szeretlek
mennyire szeretlek
ki nem is vagy
önmagam marcangolom
állandó hiány mit ültetek
múlik az élet nélküled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése