Ne kérdezz

ne kérdezz ne kérdezz
soha ne kérdezz
mert féled a választ
kérdésben önmagad
titkolt rettegésed

ne kérdezz ne kérdezz
ha nem érzed
ha nem tudod
ne fájjon
ne fájjon
a másként vágyott szó

ringasson gondolat
mely te vagy
ne vedd fel
az én nagykabátom
még ha melegen
betakar akkor sem

ne hidd hogy a szó
az éltet
ne tévelyegj benne
légy ki vagy tiszta
hidd el nincs is kérdés
mert mire feltennéd
már rég tudod a választ

menj menj a határba
a napfényes világba
legyél magvető
ültess mosolyt
hagyd hogy csírázzon
de  őrizz is belőle
hétszűkesztendőre

és majd akkor
ha minden fekete
melengesd öntözve
szívbéli könnyeddel
s meglátod kihajtanak
és üde zöld szárak
tekerednek szerteszét
számtalan aranyvirága
szívek édes mosolya
fény a sötétben
napsütés az örök télben