ma
rendetlen a kedvem
itt
állok elveszetten
válladra hajtanám fejem
keresném kezed
érints meg
simítsd el súlyát létemnek
ma
tán még sírnék is
olyan igazi régi könnyeket
- vajon hogyan is kell? -
elveszíteném
belém szorult világfájdalmam
mert az enyém
birtok nélkül
végérvényesen
szakadék szélén
felesel a szél
ugorj le
ugorj le
odafenn az ágon
hintázik
az üres remény
kifosztottan
akár a Föld
lyukas tarisznyák
menetelnek
mint egykor a rongyos sereg
Volhinia felé...
szívemen barázdák
homlokomról lecsúszott
időfogak vésetei
foszló korc
lecsúszó nadrág
akár mókás is lehetne
milyen most otthon
hol várnak kik szeretnek
ma
elveszetten kereslek
kérlek érints meg
és a régi házból
minden az enyészet martaléka lett
a régi szép diófa bútorok
helyén modern kacatok pöffeszkednek
ott ahol születtem
egy hideg téli reggelen
már emlék sem honol
szívembe bánat költözött
piros kakaska nyalóka
édes íze hova lett...
ma halni volna jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése