Reggeli levél...

kóbor sugarakat fest a nap
ráncba szedett hajnal
elenyész az ébredés mezején
dülöngélő álmos gondolatok
forró kávéra áhítoznak
erős és fekete

erős és fekete
szólnak a tamtamok
éhes szájak
szegletében döglegyek tanyáznak
kifosztott felperzselt Afrika

embertelen emberek
imbolygó járása
kokain arany gyémánt
minden csak üzlet
elesett életek

üszkös seb a szépséges Föld
nyomort szül a pénzéhség
tobzódó jólét gyilkosságok melegágya
nincs már semmilyen szórakozás
fel hát embervadászatra

hangosan röhögő óriási szájak
mohón lesik az elesettek vergődését
minél élesebb a fájdalom
annál nagyobb a mulatság...
az emberség eltévedt gondolat


jó reggelt
hogy miért ez
miért most
miért itt
miért Neked?

nem tudom...

 ölellek!

2012. augusztus 4.