hétfői vonat

nem tudom miért,
de nekem hétfő van
hétfő hét fő
hétfői hangulat
álmos vagyok
törékeny,
törékeny rózsaszál
János vitéz
extrém
jégkrém
hétfő
csapjunk a lovak közé
s vágtassunk
mert ha nem akarunk is
visz a vonat
nincs leszállás
csak ki
ki
végleg ki

Siersthal, 2018. augusztus 29.

kérlelhetetlen

 

 bennem összezsugorodott az idő,
gyermekeim gyermekévé lettem,
aranyló képkeretekben feszít a múltam,
ócska retusált fényképek, hivalkodó rámákban,
ráma - dráma
mit sütsz kis szűcs,
kitörik a nyelvem,
ügyelten, ügyetlen
koptatott szavak,
minden előre koptatott
 már megint a szavak
nincs sorrend
nincs semmi
csak aranyozott képkeretek
füstszínű szerelem
oszlik-bomlik
köd felhő álom
csendesülő viharok
változnak az évszakok
még!
még észlelem
s most hogy a forróságot
esős hideg váltja
úgy fázom
elromlott a háztartásom
semmi de semmi sem jó
odavan az ifjúságom

Siersthal, 2018. augusztus 25.

Mit is akartam?

Bennem elvadult az idő.
Összekuszálódtak a gondolatok.
Megfosztattam a mindennapok rutinjától.
Vagyok, mert még vagyok, de ez már csak a lézengő lét.
Megszökött az értelem, a tudat.
Kihagy a rendszer.
Hibás.
Megdöbbenek.
Mi történik.
Mi nem történik.
Feledékenység kóros.
Lassan már káros.
A gondolatok szanaszét szökkennek.
Feledve egyiket kiütik a másikat.
Mit is akartam?
Hányszor teszem fel a kérdést magamnak.
Némi töprengés után következik a feladás.
Nem megy.
Még járok ("Járkálj csak halálraítélt"), még vagyok.
Vajon ez már a halál küszöbe?
Persze az.
Hisz minden pillanat az.
Ahogy kiharap belőlem az idő minden józan falatot,
úgy közeledem egyre jobban a vég felé.
Vajon szenvednem kell érte?
Vagy leszek "fa melyen villám fut keresztül"?
Bárhogy is míg tudatomnál vagyok
- legyen ez kihagyó, legyen ez még időnként észlelő -
mindennapos kérdés, gondolat bennem: halál.
"Halálnak halálával halsz".
Mit jelent??
Többszörös halál?!
Ha meghalna a halál, maradna-e csak az élet?


Siersthal, 2018. augusztus 16.

hív

nálam elmúlt a lekvár főzés ideje
újra veled vagyok
s ömlik a szó
kanyarognak a gondolatok
szorosan egymásba kapaszkodnak
úgy csapongnak
lám a rend rendje valami fura
látszatra szétszóródott káosz
káosz - valamiért szeretem ezt a szót
annyi mindent rejt
nézzünk hát bele
és lássunk
és érezzünk
és hagyjuk, hogy átjárjon
a másik értelem
a mások szépséges mássága
pillangók röpte
Móricz Zsigmond
három pillangója
veled vagyok
ott messze
színesen szállok
hogy fakón haljak
álomba ringatok
minden fájdalmat
csend hulljon a világra
soha ne ébredjen fel
kicsiny világom
olyan nagy
bánatom ege mily színes
kedvenc kaleidoszkópom
nézz bele!
nézd milyen szép
mennyi sok bánatvirág nyílik
látod mindenben van mégis valami jó
pedig hogy fáj mikor a földet túrva
ölök...
hogy másnak meg életet adjak
libikóka
anyám vágylak
apám téged hívlak
nyarak
Baranya  -  tengeri erdő
juj szúr
azon vitt át az út
a kedves kicsi házhoz
ólban disznók
zsuzsi, a kedves
messze szálltam
visszatérek a jelenbe
zene szól
eső esik
és én csak itt ülök
miközben hívnak távlatok
hív a mindenen áthatoló gondolat
hív hív
tán nem vírus

Siersthal, 2018. augusztus 13.

szótánc

esik, bár nem "mocskosul", de esik.
szelíd esőkönnyek mossák a Föld sebeit és a földet.
kopácsolnak az ácsok, gyarapszik a fűrészüzem.
sebzettek az erdők...
hangosak az emberek, félnek a csendtől.
félnek a széptől,
vakon nem látnak.
nyitott szemük szorosan zárt.
elveszett az értelem.
a beszéd valami zagyva semmi.
elszöktek a szép szavak.
se leírni se kiejteni nem sikk.
csak hangosan rágódik a semmi.
és az ég szürke,
mintha Passuth is életre kelne.
Mexikó... lám ott is sírnak az emberek.
kik lennének istenek...
kábítószeres nyomor.
ropogó fegyverek.
kaktuszok földje.
kukorica anyja, és még sincs mit enni,
kell az üzemanyag.
és a gének is módosítottak.
esik.
szürke langymeleg.
olajtó(l) szennyezett patakban szegény kacsák úszkálnak.
még élnek.
óceánpart és Erica is.
tragédiák sora.
bár ez csak egy kis szutykos árok, nem is patak.
hisz a patak az egy vidáman csorgó csoda
és ha az égiek kedve olyan megárad és "valamit visz a víz"
én meg lépdelek összevissza.
táncolok a szavakkal,
táncolok a gondolatokkal.
lehet van kinek látszatra egy káosz,
pedig nem.
benne lüktetek.
az én zeném szól s arra táncolok...

Siersthal, 2018. augusztus 13.

hevenyészett fájdalom

mondanám téblábol az idő
de egy nagy fenét
harap és rúgkapál
rosszabb, mint egy konok gyermek
semmi távlat
hacsak nem a halál
ülni-állni
nem mozdulni
várni-várni
közelít az örök alkony
mert az éjszaka már nem éjszaka
lennék nem civilizált
hol minden olyan amilyennek teremtődött
de hol van olyan
hol ember él nem
s hol nem él sem
nagy felfedezések
na ja
tömegmészárlás
gyilkos szerzet az ember
semmi általánosítás
mielőtt egyesek még felhördülnének
de akinek van szeme
netán szíve
az valamit már sejdít
a vészfék is elromlott
így marad a hentes szakma
oh ember

volt nekem egy barátném
kit igencsak szerettem
jól-rosszul
de szerettem
most is szeretném
de nem hagyja
ja hogy a szeretet még ezen is túl lép
nos akkor mégsem szeretek
vagyok inkább makacs öszvér
abban egy pár vagyunk
az biztos

odakünn szürke
de esőt nem ád az Isten
szárazan haldokol a táj
csobogó patakok
hova lettek
sivár árkok ültek helyükbe
szomjaznak emberek-állatok
növények nedve visszaszállt a földbe
onnan meg a Nap felszippantotta

ég a vidék
gyújtogatnak
de nem a jóra
tűz tűz
korom és pernye
bőgő állatok
sikongó emberek
és vannak kik ezen nevetnek
örülnek
újabb haszon...

elment a kedvem

Siersthal, 2018. augusztus 01.