hevenyészett fájdalom

mondanám téblábol az idő
de egy nagy fenét
harap és rúgkapál
rosszabb, mint egy konok gyermek
semmi távlat
hacsak nem a halál
ülni-állni
nem mozdulni
várni-várni
közelít az örök alkony
mert az éjszaka már nem éjszaka
lennék nem civilizált
hol minden olyan amilyennek teremtődött
de hol van olyan
hol ember él nem
s hol nem él sem
nagy felfedezések
na ja
tömegmészárlás
gyilkos szerzet az ember
semmi általánosítás
mielőtt egyesek még felhördülnének
de akinek van szeme
netán szíve
az valamit már sejdít
a vészfék is elromlott
így marad a hentes szakma
oh ember

volt nekem egy barátném
kit igencsak szerettem
jól-rosszul
de szerettem
most is szeretném
de nem hagyja
ja hogy a szeretet még ezen is túl lép
nos akkor mégsem szeretek
vagyok inkább makacs öszvér
abban egy pár vagyunk
az biztos

odakünn szürke
de esőt nem ád az Isten
szárazan haldokol a táj
csobogó patakok
hova lettek
sivár árkok ültek helyükbe
szomjaznak emberek-állatok
növények nedve visszaszállt a földbe
onnan meg a Nap felszippantotta

ég a vidék
gyújtogatnak
de nem a jóra
tűz tűz
korom és pernye
bőgő állatok
sikongó emberek
és vannak kik ezen nevetnek
örülnek
újabb haszon...

elment a kedvem

Siersthal, 2018. augusztus 01.