szótánc

esik, bár nem "mocskosul", de esik.
szelíd esőkönnyek mossák a Föld sebeit és a földet.
kopácsolnak az ácsok, gyarapszik a fűrészüzem.
sebzettek az erdők...
hangosak az emberek, félnek a csendtől.
félnek a széptől,
vakon nem látnak.
nyitott szemük szorosan zárt.
elveszett az értelem.
a beszéd valami zagyva semmi.
elszöktek a szép szavak.
se leírni se kiejteni nem sikk.
csak hangosan rágódik a semmi.
és az ég szürke,
mintha Passuth is életre kelne.
Mexikó... lám ott is sírnak az emberek.
kik lennének istenek...
kábítószeres nyomor.
ropogó fegyverek.
kaktuszok földje.
kukorica anyja, és még sincs mit enni,
kell az üzemanyag.
és a gének is módosítottak.
esik.
szürke langymeleg.
olajtó(l) szennyezett patakban szegény kacsák úszkálnak.
még élnek.
óceánpart és Erica is.
tragédiák sora.
bár ez csak egy kis szutykos árok, nem is patak.
hisz a patak az egy vidáman csorgó csoda
és ha az égiek kedve olyan megárad és "valamit visz a víz"
én meg lépdelek összevissza.
táncolok a szavakkal,
táncolok a gondolatokkal.
lehet van kinek látszatra egy káosz,
pedig nem.
benne lüktetek.
az én zeném szól s arra táncolok...

Siersthal, 2018. augusztus 13.