az idő végtelen ölében
lágyan ringnak a napok
szomorú percek
sisere hada
útilaput köt
susogó lombok között
kóricál a szél
őzek gyülekeznek tölgyes szélén
vaddisznók lustán röffennek
érzik közelít a tél
s vele puskás kezek ijesztő serege
ha kell ha nem
hangosan dörrennek a fegyverek
fejvesztve fut az erdő népe
szajkók rikácsolnak
útjelzőknek állnának
de még ők is inkább messze szállnak
őszi ködök nyomják a felvert erdő vállát
elméláznék, mint máskor,
de szívemben riadalom
nem mehetek szép szelíd erdőkbe
piroslik a homok
és hangafüvek ékítik
a mostanra holtak birodalmát
Siersthal, 2018. szeptember 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése