bájoló hangú szirének csábítgatnak engemet, kiülök a dombtetőre messze-messze ne halljam ígéző éneküket kiülök a dombtetőre így ősz táján kezemben könyvvel habzsolom a sorokat versek bódulatában káprázik a szemhatár elveszett Petőfi tán régesrégen egy értelmetlen csatában minek is csata, minek is háború annélkül is csak vesz az élet, ami nem más, mint halál látod kedves újra és újra azok a versek! mit nekem más... mit nekem holmi hangos beszéd, ha verses könyveket tarhat kezem imakönyvként Siersthal, 2018. szeptember 02.
2018. szeptember 3., hétfő
ima verseskönyvben
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése