esik, gyöngyszemek gurulnak az ablaküvegen,
odakünn zöld a fű,
patakparton kopaszra nyírva a kosárfonó fűzek
Mortimer Shuman énekel.
elolvadok tőle
régi dal.L'accordéon naufrageur (1978)
a sárga ház sötét színbe öltözött,
nemcsak az esőtől
lám hogy átfesti a világos sárgából okkernarancs lett.
meghalt a gazda még hetven sem volt
sír az ég
kanyarogó patakok medre újra vízzel telítve locsog-locsognak
február
tar ágak nyújtóznak az égre tartják a nehézszürke boltozatot
nagy Isten terhe
félresikerült világát emberek háborgatják
sírás a kápolnában
gyászol az élet gyászol a halál
szeretlek téged szeretlek te messzi kedves
nézd kezemben a nagy semmi
de tenyeremben vonalak árulkodnak
jósok megmondják mit hoz a sorsom...
szeretlek kedves te ott messze
vágyam odaszáll de haza már sosem talál
nincs nincs már az az ország melyet otthagytunk
híve hamarosan visszatérünk
s Mátrában boldog békességben élünk
tornácon ásító reggel frissen ébredve madárdalos kikeletre...
https://www.youtube.com/watch?v=qckXl2XYnQE
Siersthal, 2019. február 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése