Végtelen út

Vajon úgy megyek-e el, ahogyan jöttem sírva, mezítelen...
Vajon úgy vágyik a halál engemet vagy én őt, ahogy te engem drága anyám. 
Teltek a napok, hónapok.  Te egyre fáradtabb lettél.  
Az élet annyit gyötört, pedig te szelíd voltál és kedves.  
Lehet ez volt a hibád?  
Anyám, te drága úgy hiányzol!  
Hozzád készülök a végtelen útra.
Gyere, gyere fogd meg a kezem vigyél magaddal.  
Engedd, hogy ott egy másik világban kisimítsam minden bánatod.  
Legyél szabad. szárnyalj, ahogy sosem.  
Végre legyél ki vagy szép szívű anyám!

Siersthal, 2019. február 09.