és ha elhagysz
jól teszed
minek is az
ki nem szeret
kinek szíve oly fösvény,
hogy önmagát is sanyargatja
nem ismeri szívszerelmet
nem ismeri a kegyelmet
arcán álnok mélyedések
idő barázdai a keservnek
keserű sors
keserű szív
álnok ember
de kegyetlen
elnézem az édest
arcán lázrózsák gyúlnak
keze, aszott keze
védtelen madárként rebben
szívében hála nyílik
ideje az elmúlásnak
ideje a halálnak
véget vetni rettegésnek
véget vetni szenvedésnek
elnézlek édes
vagy már kiterítve
szemem csukva
múltban
látlak édes
látlak
szép vagy és kedves
bőröd fehér
hajad holló
alakod oly karcsú
engedelmes vagy
ellensége önmagadnak
megtagadod a szerelmet
kényszerre
buta vagy
oly buta vagy
dacolj hát
légy ki vagy
ne meszelt bábu
én édesem
ujjaim között piros homok
folyik
pereg pereg
akár a rokka
akár az időkerék
piros homok örök lázban
fehér homok folyam mélyén
fehér patak a neved
kanyarogsz szép szelíden
bunkerek között
halott katonák
pirosak-fehérek
öröm és gyász
távol-kelet
rád gondolok
te ott messze
én kedvesem
téli gyermek
csikó csikó
emlékszel-e
Siersthal, 2019. február 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése