Kocsis Zoltánnak
csak egy pillanatra,
kitárom szívem,
kitárom szívem,
beengedem ki betérne,
elmúlt a pillanat
s szívem üres maradt...
Jeszenyint olvastam
napsütötte nagypéntek reggelen,
már kerepeltek gyermekek,
hirdetvén az ünnepet,
ébrednek a mezők, a rétek,
erdők alján, domboldalon
szellőrózsák lengedeznek,
szélritmusra táncot lejtenek,
kecses lényük szívembe költözött,
mégis eljött a pillanat!
szívem többé nem üres.
mit ember meg nem érintett...
érint, érintés, érint és - intés?
szavak barázdát húznak,
hol van már a fényes ekevas,
nehéz gépek kínozzák a földet,
mennyi teher,
szívem, fájó szívem
hadd, hogy a virágok elringassanak
Siersthal, 2019. április 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése