Kifakult képek sokasodnak
bennem teremnek,
mint almák az almafán
szögre őket soha senki
nem akasztja
színük elveszett a múltban
apám veled
mióta nem láttalak
messze rovom utam
nem kanyarodik haza
örök hiányban élek
emlékeim erdejében
vadhajtások nőnek
sosem voltak velem viselősek
tekergek a kakukkfű illatától
bódult kora nyárban
nézem a Szilast,
azt a régit, a vadat
az áradót
a lapályt borítót
iskolaszünet – árvíz
Szentmihály, te kis
kedves falu
többé nem látlak,
de nem is akarlak
mára kinőtted magad
hova lettek a régi
kedves házak s emberek
hantjaikat is kiszántották
kell a hely
pöffeszkedjenek a csicsa házak...
szegény-szegény kicsi hazám
szívem dobbanásaiban érezlek
még érezlek...
Siersthal, 2019. április 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése