szédülés

Szédülök
én úgy szédülök,
mint egykoron veled
páratlan szédület...
virágot sem bont
gyümölcsöt sem terem
és én úgy szédülök
forog a világ
zsurávli
de messze szállt
álomport hint
egy láthatatlan kéz
szemem csukódik
semmit sem látok
és mégis többet látok
mint minden látó
minden hol van
őszbe csavarodott
régen a tavasz
öregedő testem
a nyár melegére vár
bán én nem szeretem
hiánypótló vallomások
születnek fakuló ajkamon
emlékek bódulatában
újra gyermek vagyok
nézem szépséges anyám
s ha nincs oly nagyon várom
késő este érkezik
fáradtan a munkából
elsimítja rajtam a takarót
szép könnyű keze
szívemben dobban szíve
talán egyszer újra látom

Siersthal, 2019. április 06.