Regeli levél (6.)

loparits erzsinek

a voltak vágya mesévé fonódik
az álmok életre kelnek
vagyunk, mint kis Ida virágai
a szív sóvár a lélek örök gyermek
elmúlt nyarak ifjúságunk jelképei
a tavaszok bimbódzó gyermekkorunk
az ősz belépő a végtelen folyosóba
ahonnan az örök télbe visz az utunk
lennénk-e halhatatlanok,
valami oly sok embert arra ösztökél
mi hajt, mi űz,
mikor annyi szomorúsággal teli a létünk
a szép mégis áttör mindenen
erősebb elnyomottan is minden másnál
szívünk; az örök szomjas áhítja vágyva rendületlenül

Siersthal, 2019. május 07

délelőtti levél 2.

Kocsis Zoltánnak


minden hallgatásban valami húzódik
minden csendben szól valami,
ha más nem a csend...
pokol és menny csak kitalálmány, hiedelem
ember parányi voltát magyarázza,
miközben a mindenségnek véli magát
miért is lenne pokol? ha van Isten...
miért kell mindenre magyarázat, csak a hitre nem?!
fájdalmak és örömök megférnek egymással,
mert mást nem tehetnek,
de ha birokra kelnek bizony az ember a vesztes...
vesztes akkor annak mi is a párja??
szavak, szózsonglőrök - alkotnak s teremtenek, akár az Isten
de minden teremtésbe hiba csúszott
így lett a földi lét a pokol sok embernek...
varázsvessző, varázsszőnyeg, száll a mese
oh, hol vagy Arany és te Lacija
már régen elporladtatok
ki kelt fel poraitokból?
virág nőtt, ehető, éltető
állat táplálékká vált
szegény állat meg embernek adta magát,
ha nem is önként.
micsoda óriási körforgás!
pedig a kör csak körbe megy,
ha kitér a sínből már más kör...

Siersthal, 2019. május 01.

Reggeli levél 5. - Érintés

Kocsis Zoltánnak

csak egy pillanatra,
kitárom szívem,
kitárom szívem,
beengedem ki betérne,
elmúlt a pillanat
s szívem üres maradt...
Jeszenyint olvastam
napsütötte nagypéntek reggelen,
már kerepeltek gyermekek,
hirdetvén az ünnepet,
ébrednek a mezők, a rétek,
erdők alján, domboldalon
szellőrózsák lengedeznek,
szélritmusra táncot lejtenek,
kecses lényük szívembe költözött,
mégis eljött a pillanat!
szívem többé nem üres.
mit ember meg nem érintett...
érint, érintés, érint és - intés?
szavak barázdát húznak,
hol van már a fényes ekevas,
nehéz gépek kínozzák a földet,
mennyi teher,
szívem, fájó szívem
hadd, hogy a virágok elringassanak

Siersthal, 2019. április 19.

Hűség (a bánat hűsége)

Markovics Anitának


amikor a bánat
szemed sarkában kucorog
még csak csendes társ
de telhetetlen
és egyre lejjebb és lejjebb halad
eléri pirosló  ajkad ívét
és vidáman felfalja
elszorul a szívem
ahogy nézlek
és látom
minden vonásod átadod
annak a telhetetlen bánatnak
ki felfalja lényed
szádon keresztül
betérve szívedbe lakomázni
amikor a bánat
elhagyta szemed
nyomát szobor merevre vésve
indulnék hozzád
szelíd csendesen
vinnék neked napfényes derűt
életre csókolnám sápadt homlokod
de a bánat lett már a hű társad
oly jól tudja te is hűséges vagy...


Siesrsthal, 2019. április 15.

Szentmihály

Kifakult képek sokasodnak
bennem teremnek,
mint almák az almafán
szögre őket soha senki
nem akasztja
színük elveszett a múltban
apám veled
mióta nem láttalak
messze rovom utam
nem kanyarodik haza
örök hiányban élek
emlékeim erdejében
vadhajtások nőnek
sosem voltak velem viselősek
tekergek a kakukkfű illatától
bódult kora nyárban
nézem a Szilast,
azt a régit, a vadat
az áradót
a lapályt borítót
iskolaszünet – árvíz
Szentmihály, te kis
kedves falu
többé nem látlak,
de nem is akarlak
mára kinőtted magad
hova lettek a régi
kedves házak s emberek
hantjaikat is kiszántották
kell a hely
pöffeszkedjenek a csicsa házak...
szegény-szegény kicsi hazám
szívem dobbanásaiban érezlek
még érezlek...

Siersthal, 2019. április 06.