Chyprus

fázósak a reggelek
s nem ölel a két kezed
álmaim sivár tengerén
a képek elvesztek feketén
s remény sincs, hogy a színek
életre kelve életet fessenek
a létezés elszürkült egén
minden piszkos fehér
minden szürke fekete
mint egykor ott a furcsa országban
mi lehetne szép
maga a csoda és mégis vérszaga van
ezer dracula járt tán ott és szívta az életet
de nem csak ropogtak a fegyverek
és ki a golyókat szórta emberi lény volt
de most vajon mi ha még él?
ciprus ciprus ciprus
karcsú minaretek
kiszáradt folyó meder
szögesdrótok
őrbódék
állnak a katonák
sötéten néznek rám
géppisztollyal
és én farkasszemet
nézek velük
s kinyújtott karral
rájuk ontom mosolyom fényét
nem félek csak csodálkozom

XX.század büszkének vallt civilizáció
és mint egykor az őrületkor
most is állnak szögesdrótok
most is gyilkolnak
minden kevés
semmi nem feledteti
az öldöklést
a vérszomj elő- és előtör

ember te teszed ezt
megyek a kihalt utcákon
valami jeges borzadály
tekeredik szoknyám köré
a lenge szélben libbenni
sem mer
ő fél nem én...
ciprus ciprus ciprus
te csodaszép
hallod e szavam
ciprus
meseország
locsogó tenger
vízcseppfények
táncoló mennyország
nevető pokol
együtt minden
ember ott járt
én meg csak állok
szememen furcsa
hályog
látok vagy nem látok
egyremegy
elmében sikolt a múlt
üszkös fadarab
üszkös seb
zokogás
árvák
özvegyek
elesettek
és most az utcán
ahol a vér mint patak
csorgott
füst száll
sül a pecsenye
arab módon az utca él
a ház benn ásít
félhomály