2011. január 20., csütörtök

levélke

2010.12.30.


hiánnyá dermedt csended
olyan rossz
mindig vágyom valami hangra
valami jelre
s bár tagadom
hogy is lehetnék
a másik mosolya nélkül
szűk marokkal ne mérd
hisz semmi az
de kényszerre se ránduljon a szád
nézd szemembe homály szökött
lehet valami könny...
de mindent tagadok
felemelem fejem
dacolva nézek az égre
honnan semmi üzenet
ölelem a végtelent
pedig csak egy parányi szeglet
mire vágyik bolond szívem
egy picinyke zug
hol a szeretet honol
simogató lágy szavak
fénylő mosoly
ölelő kar
s akkor végre lehajtom
elnehezült fejem
véget érhet ez a földi lét
kín szenvedés
elveszett az Örömök Kertje
pedig milyen szép mese
oh hol vagy Várnai Zseni
igaz hited átfestik rossz emberek
ahogy mindenki másét
mondd miért
elindultak az ujjak
verik a billentyűket
kerekednek a gépbetűk
miközben beszárad a tinta
sárgul a papír
éhen hal a szeretetre szomjas szív
mert minden csak kirakat
játék az élet
és a tét ugyanaz
hát mondd hogy lehet játszani a játékot
véreskomolyan
sírások szállnak az égre
vagy le a pokolba
már ha van bármelyik is
és újra a kérdés
létezünk-e
vagy minden vízíó
és valami Egyetlen ki vetíti az összes álmot
temérdek szenvedést
de miért
oh mondd miért
és még gömbölyíteném a szavakat
de oly értelmetlen oly üres
hol vagy hát okos lány
hol a szitád

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése